Az emberek hülyék

Nem értem, miért tartott ennyi ideig, de eljött a pillanat, mikor is megalakult az anti-Palik Facebook-csoport. Egyik kedves olvasóm hívta fel rá a figyelmem, s bár szerintem semmit nem fognak elérni vele (Orbán sem tette meg azt a bizonyos almát miniszterelnök-jelöltnek és szerintem később sem fogja, sőt, „ez a szép ízletes és piros alma” szerintem még csak köztársasági elnök sem lesz), mindenképpen jelzésértékű. A tény, hogy mindenki összebrunyálja magát örömében annak hallatán, hogy egy nap Palik nem közvetít, önmagában is ütős. A comment:com külön poszttal emlékezett meg a legutóbbi ilyen alkalomról.

Drágáim… csoda történt.

Másodjára.

Kritikus ember vagyok. Ez a blog olvasói számára nyilvánvalóan nem újdonság. Talán viszont némi meglepetéssel hathat, hogy nem ítélem el a spiritualitás minden formáját. Ha magyarázatot akarunk (ami pedig általában nem árt) bizonyos dolgokra, szerintem megtehetjük. Nem lesz tudományosan megalapozott, de tudományosan értelmezhető mindenképp.

Nemrég szerváltam ezt a kis apróságot. A Jobbik ezek szerint már készül a kétharmadra és ezúton hozza be új pénzérmedizájnját a köztudatba. Hát nem gyönyörű? Nem esztétikus? Nem a fantasztikum maga? (Nagyméretű képek itt és itt)

Nem állt módomban megtekinteni a televíziós adást és csak most pótoltam mulasztásom: a több helyről harsogott vitriolos kritikák és a „mi került ezen 250 millába”-gondolatok által átitatva a szokásosnál is kritikusabb hozzáállásban ültem le laptopom küszöbére.

Mit is írjak ma? Nem áll szándékomban (pedig mily könnyen megtehetném) elküldeni a nyavalyába azokat, akiknek a Valentin-nap a szerelem Mount Everestje és ünnepe.

Ez akár a másik blogomra is mehetne, de a NapiSzarVers emlékére és tiszteletére itt publikálom.

Emberek… ez hihetetlen.
Tudom, hogy szerettek a kommentekben fikázni engem vagy mást. Tudom, hogy jó dolog a net anonimitásában kiengedni a gőzt. Letízévesezni azt, akit szarnak tartotok.
De az igazán feltűnhetne, hogy egy elmebeteg írásait olvassátok!

Hadd meséljem el tegnap esti élményemet. Voltaképp színdarabkritikusnak állok, ahogy elregélem Önöknek, Nektek, hogy mit tapasztaltam tegnap este az Újszínházban. Korábban a Még egyszer hátulról című nagyon szórakoztató, de befejezésében szánnivaló (napokig azt hittem, hogy valami technikai probléma miatt kellett úgy és akkor befejezniük, ahogy) darabot láttam ott, és megragadta a figyelmemet a Keleti pu. című darab ajánlása.