Nem állt módomban megtekinteni a televíziós adást és csak most pótoltam mulasztásom: a több helyről harsogott vitriolos kritikák és a „mi került ezen 250 millába”-gondolatok által átitatva a szokásosnál is kritikusabb hozzáállásban ültem le laptopom küszöbére.
Szpojlerdús poszt következik.
Egy: a főcím remekül van megcsinálva, de mi a francot keresett ott az az elektromos-acél kígyó? Semmilyen jelentősége nincs a történetben.
Kettő: bár általában gyűlölöm, amikor egy jó krimiből/sci-fiből okkult, illetve spirituális tematika lesz, itt el tudtam viselni. Egészen addig tetszett (!) a Géniusz, az alkimista, amíg el nem értünk a… hová is?
Itt van a legnagyobb baj. Semmi sincs kifejtve a történetben. Az E. S. Posthumus-jellegű zenetöredékek között elveszik a lényeg. Rengeteg jó ötlet volt itt: adott egy gyilkossági ügy (bár a legelejétől tudni lehetett, ki a gyilkos), lehetett volna azzal foglalkozni, ahogy a professzor, a csaj és a rendőr menekülnek a maffiózók vagy kik elől. Ezt dobtuk és bejött a Kéri vagyok-szál. Mondom, kivételes jelleggel ez is tetszett. De a végére… Kéri vagyok-nem vagyok Kéri-Mercurius vagyok-nem vagyok Mercurius-Géniusz vagyok-nem vagyok Géniusz… ááááh.
És az a szomorú, hogy még ez a szál is tetszett volna. Ezt is szétvágták. Mit keresett ott Erdélyi Tímea azon kívül, hogy Steiner fuck buddy-ja legyen? Az alapsztori beindítása mellett mi szerepe volt a rendőrnek és az apjának?! Nélkülük is tökéletesen működött volna a történet! Miért kellett a rendezőnek belehoznia undorító kreálmányát, a Katedrálist, mely ráadásul nem is szerepelt ebben az átkozott történetben? Egyáltalán, miért ő a rendező?
Észrevette valaki, hogy a vezető rendőrök közül az egyik alvilági pasas, a másik NBH-s? Milyen kapitányság ez?
A vágás botrányos helyenként (pláne a jelenetek közt, de a jelenetek alatt is), de az operatőr fantasztikus. Én igazából jól szórakoztam a kissé over-the-top színészi játékokon is. Nem igazán figyeltem az árcédulát.
Egyszerűen csak jól szórakoztam. Egyszernézős, igaz, de annak jó. Egyszerűen minden logikai bukfencével és felesleges csavarásával együtt élveztem a filmre szánt perceket, bár a legvégén vinnyogtam a történet miatt. Külön köszönöm, hogy nem fektették össze Alföldit és Tenki Rékát. Ott tette volna tönkre az egészet.
Kéri vagyok. Most már tudjuk, hogy egyik politológusunk alkimista felmenőkkel rendelkezik. Ez remek. Láttuk Pécset. Remek. Imádtam a filmben, hogy végre nem volt az a „magyar vagyok, ezért minden fos és second-hand”, ami az összes újmagyar film és sikerfilm (ld. Valami Amerika, Üvegtigris) sajátja volt eddig.
Zavaros, de szórakoztató történet a magyar lét filmekben állandóan kidomborított szánalmassága nélkül. Kicsit túlzó, de élvezhető színészi játék, lopott, de már bizonyított ötletek, mesterkéletlen, felesleges üvöltözés nélküli dialógusok: végső soron örülök, hogy megnézhettem.
Egyébként, ha megtehettem volna, így fejeztem volna be: Steiner már az aranycsinálás során elárulja, hogy ő a fia, és a kommandósok érkezése után kitörő tűzharcban Kéri/Késmárki/Blabla/Höcömpölö egyszerűen kisétál, hogy soha többé ne lássa senki…
Na AZ egy befejezés. Így legalább Brunner ölhette volna meg apja gyilkosát.
Megyek Tűzvonalbant nézni.
Kimiccól