A viccet félretéve: nyilvánvalóan promóanyagról beszélünk. Mindemellett elképesztő, hogy ma egy politikai párt egy pénzérmét választási kampányelemként használhat. Az érme veszélyesen komolyan veszi és veteti magát. Pontosan olyan műanyag tokja van, mint az érmegyűjtők érméinek (nem tartom magam numizmatikusnak, de van egy aprócska érmegyűjteményem). Nincs rajta semmilyen felirat vagy címlet a Jobbik emblémáján kívül. Felülete szándékosan nem sima, kicsit olyan, mintha egy .bmp fájlt .jpeg-ben mentették volna, ezáltal azt az idegesítő foltozást létrehozván. A széle nincs cakkozva vagy recézve, és – lévén valószínűleg alumínium – halálosan könnyű, de mindemellett egy korrekt iparosmunkának nevezhető.

 

Van egy 1942-es (ha jól emlékszem az évre) alumínium Horthy-érmém. A leírás szerint „igazi háborús szükségpénz.” Hát az biztos, hogy a maga módján a Jobbik háborút indít a számára ellenséges csoportok és eszmék ellen. Nem tudom, mennyit engednek meg maguknak (lásd LMP), de az biztos, hogy nem lesz sétagalopp.

Lett légyen bármennyire alumíniumból ez az érme, furcsa, hogy erre is telik. Ne feledjük, hogy a két új párt nagyon fontosnak tartja a kampányfinanszírozási törvények betartását – és csodálkozom, hogy telhet akkor a Jobbiknak alumíniumérmék osztogatására. Ha jól tudom, valamilyen lemezt is adtak mellé. Nem áll szándékomban azt állítani, hogy átlépik a 386 milliós határt, mert ez nem ilyen blog. Ami engem érdekel: miért tűnt a kampánystáb számára ez egy hatékony módszernek a Jobbik népszerűsítésére? Egy érme?

Mondhatjuk azt is, hogy „De hát te is írsz róluk, te hülye, nyilvánvalóan működik”. Ez igaz is lehet, de ne feledjük, hogy én a reflektorfényért mindenre képes vagyok és szándékosan olyan címet választottam, amivel főoldalra kerülhetek. Elnézést azoktól, akiket ez zavar – de ez így megy nálam. Ez egy provokatív blog és ha a kampánymódszer azt éri el, hogy a pártot itt szerepeltetem, az nem feltétlenül pozitív. Azt sem hiszem, hogy az, aki az érme kapcsán hall a Jobbikról, átgondolja szavazatát vagy hirtelen megismeri és egyúttal meg is kedveli a szélsőjobboldali pártot. Ha igen, akkor egy érdekes világban élünk.

A CD-re meg csak annyit mondanék, hogy az, aki akar és tud a lemezzel mit kezdeni, nagy valószínűséggel már tud a pártról a médiából, célzok itt az Internetre, s így álláspontját már nyilván kialakította. Én másra költöttem volna a pénzt, személyes kapcsolat igénye ide vagy oda. Az érmét és a lemezt egyébként nem én kaptam, egy idős rokonom fogadta el az utcán, s én azonnal lecsaptam az érmére.

 

Namármost, miért tettem ezt ? Itt leírtam, hogy apolitikus vagyok, milyen okom lehet hát eme alumíniumkuriózum elkérésére az esetleges kíváncsiság vagy a sok olvasót vonzó blogposzt reményén kívül? Hadd osszam meg elméletemet az olvasóközönséggel.

Feltételezem, ebből az érméből nincs annyira sok. Annyi biztosan nincs, mint az érmegyűjtők által azonnal szétkapkodott Deák-húszforintosból. Sajnos Kossuth-százforintos érmém nincs. Nem mintha ezek jelenleg annyit érnének, de egyszer bizonyára fognak. S itt következik elméletem kulcsgondolata: az elkövetkezendő négy-tizenkét évben a Jobbik valószínűleg eltűnik (vagy ultrajelentős párt lesz – más lehetőséget nem annyira tudok elképzelni egy szélsőpártnak demokratikus kereteken belül), és így is, úgy is, de ez az érme komoly ritkaság lesz. Nem hiszem, hogy sokan megőriznék, még akkor sem, ha Vona lenne Magyarország következő diktátora, vagy mit tudom én. Komoly oddsokat adnék rá, hogy ez a kis szóróajándék numizmatikai kuriózum lesz pár generációval később a maga korrekt iparosmunkasága és demokrácián belüli háborús szükségpénz-szóróajándék mivolta miatt.