Az emberek hülyék

Alapjáraton nem írtam volna posztot az Ubisoft DRM-jéről, de történt valami, ami arra ösztönzött, hogy általánosságban foglalkozzam a különböző védelmi mechanizmusokkal, melyek, nos, nem nevezhetőek felhasználóbarátnak.

 

Mielőtt belekezdenék a fenti történetbe, hadd meséljek el egy apróságot, mely pont most történt velem. Onlájn sakkoztam, páran talán ismeritek a chesscube.com oldalt. Alapjáraton ajánlanám, de mivel minden ötödik pixel a „vegyél valamit/fizess elő”-jellegű kurválkodás, valamint a közelmúltban megejtették azt a bizonyos „fejlesztést”, amiről írok, arra ösztönöznek, hogy pont az ellenkezőjét tegyem: keressetek jobbat. Ott a FICS, például. Vagy a ChessBase.

Na mindegy. Lényeg a lényeg, sakkoztam és közben Skype-oztam egy barátommal, illetve pókereztem. Mert ugye multitasking. Namármost, döbbenten veszem észre, hogy a középjátékban hirtelen felugrik egy ablak, mi szerint túl sokat váltogatok alkalmazásokat (tehát valószínűleg csalok és számítógépes segítséget használok), és ha nem hagyom abba, automatikusan elvesztem a játszmát.

Mi a…?!

Értem én, hogy védekezni kell a komputerhasználók ellen, de erre van olyan megoldás is, amivel nem teszitek lehetetlenné egy bizonyos felhasználói csoport (gy.k.: azok, akik nem csak a sakkot játsszák abban az időpillanatban) működését.

 

Nem ez az egyetlen példa, amikor pont azok szívtak, akik szabályosan akartak operálni. A közelmúlt egyik legelmebetegebb példája erre a fent említett Ubisoft által kiagyalt másolásvédelmi (vagy mi a franc… fel sem tudom fogni, mi ellen véd ez voltaképp) rendszer, ami voltaképp arra kötelezi a felhasználót, hogy a játék minden időpillanatában online legyen.

Hadd magyarázzam el röviden, mi a probléma ezzel.

1)      Anyátok, nincsen minden pillanatban internetkapcsolatom, ne is várjátok el, hogy legyen! Az egyjátékos módhoz ne legyen már szükség internetre.

2)      Ha az Ubisoft szerverei behalnak (volt már rá példa), nem tudsz játszani.

3)      Ha az Ubisoft már nem foglalkozik a játékkal (abandons the server), nem tudsz játszani.

4)      A legrosszabb: ezzel pont azokat büntetik, akik fizetnek.

Hogy miért? Tudjátok, drágáim, ezt a rendszert is megkerülték már. A crackelt verzióknak természetesen nincs ilyen problémájuk, a kolléga tök ingyen lelopta a netről és vígan játszik vele. Aki meg megvette a boltban, na ő kapja a resztrikciókat ezerrel.

 

Visszaolvasva úgy fogalmazom, mint egy felhergelt tizenhat éves. Elnézést kérek ezért. A jelek szerint átvettem annak a közösségnek a stílusát, ahol olvasgattam a problémáról.

Általánosságban véve sincs értelme a torrentezők és társai ellen küzdeni. Egyrészt lehetetlen (túl nagy apparátust kellene mozgósítani és még akkor sem valószínű, hogy csírájában elfojtanák az egészet), másrészt értelmetlen is: a kimutatások szerint a torrentezők nagy része vagy csalódott fogyasztó, vagy – és ez a legfontosabb - egyébként nem venné meg a játékot. Gabe Newell, a Valve egyik alapítója is azt mondja, hogy a DRM nem tesz jót az üzletnek (itt és itt, 3:30-tól). Nem részletezem a mondanivalóját, de szerinte „piracy is a result of bad service on the part of gaming companies”, avagy a nagy vállalatok rossz ügyfél-kiszolgálása a probléma oka. Tudjátok, mit? Neki el is hiszem.

 

A felhasználóbarátnak finoman sem nevezhető rendszerek elterjedése normál körülmények közt veszteségesek kellenek, hogy legyenek. Amikor pont azok szívnak, akik betartják a szabályokat (nem csak itt látunk ilyet, nemde?), egy önpusztító spirálba lépünk be, ahogy egyre többen és többen állnak el mellőlünk.

…ugye?

Van, amikor nem. Az Ubisoftnál maradva, az első játék, ahol ezt a brutális rendszert bevezették, az Assasins Creed II volt, ami egy zseniális kreálmány és még ezzel a szánalmas húzással is remekül fogyott. Ebből a fejesek nyilvánvalóan a téves következtetést vonják le.

Miért van az, hogy a döntéshozók között sosincs olyan, aki tudja, milyen annak, akit érint a döntés?

Talán számítana.