Nem szoktam más blogot kritizálni, de ezt most muszáj. Ha valaki szart csinál, nyugodtan csinálja. Ez önmagában nem lenne ok arra, hogy blogposztot szánjak rá. Az azonban, hogy mindenhová begyömöszöli szánalmas termékét trackback formájában, gyakorlatilag spammelve, elszomorító. Én is szoktam trackbackelni címlapos posztokat, de nekem van egy apró feltételem ehhez: a posztomnak nem árt, ha KÖZE VAN ahhoz, amit trackbackelek.

Miért nevezem szánalmasnak és szarnak a blogot? Nem a téma miatt, nem vagyok szemforgató. Ezt is lehetne jól csinálni. A posztok pocsékak, nem csoda, hogy az erőszakkal kivívott olvasótáboron kívül (ha az szerepel egy politikai poszt alatt csupa nagybetűvel, hogy ELHUNYT SCHMITT PÁL, azt az ember megnyomja. Utána már az összes ilyen trackback láttán anyázik) senkit sem érdekel a blog. Annak ellenére, hogy állandóan jelen van rendszeresen látogatott blogok bejegyzései alatt, nem tűnik túl látogatottnak a blog (a kommentek nagy része amúgy is a szerzőtől származnak), a nem trackbackelt posztok alatt nincs is komment. Szomorú figyelemkurvának látom a szerzőt. Persze valahol a kisebb bloggerek egy része az, de legtöbben legalább mellékelnek valamiféle tartalmat a reflektorfényért.

 

Itt a tartalom az, ami hiányzik. Szenzációhajhászás, az van. Először (már ha van) jön egy gyakran primitív halálok (Hajdú Péter belefullad a hányadékába, Overdose fejét megtalálják tulajdonosa ágyában), majd valami színvonaltalan kamu (Maradona Mátészalkán él és kézilabdarúgó, Fábry humorista). Néha az is kimarad. Ami minden posztban jelen van, az a Wikipedia-kontrolcékontrolvé, aminek igazából élvezeti faktora nulla.

 

Tehát van egy szenzációhajhász téma és egy Wikipedia-kivágás kettőtől öt sorig terjedő saját tartalommal. A kommentek nagy része negatív, a többi blogon külön a kommentelők szedetik ki a trackbackeket.

 

Hagyd abba, Hepciás. Szar, amit csinálsz.