Megkezdődik Az emberek hülyék téli dömpingje! December hattól január hatig mindennap jön egy poszt, ami a téli hülyeségekre koncentrál!
Újra itt van december hatodika, Miklós-nap és mellette az ünnep, mely galádul kihasználja a Szent Miklós-történetkört és minden gyereknek ad egy kis traumát élete során mintegy ajándéknak.
A Mikulás (szándékosan nem írom, hogy Télapó – az is megérne egy külön történetet, miért csinálunk kommunista ideológiát egy rohadt gyerekünnepből, de ezzel most nem fárasztok senkit), mint olyan, egy kedves, öreg bácsika, aki mindenkit Big Brotherként ismer, majd saját meglátása szerint büntet és jutalmaz. Különböző hülyeségekre kényszerítik a gyerekeket (pl. Télapó-dal vernyogása) szánalmasan apró és nevetséges, mindössze egy hajléktalan lekenyerezésre sem elegendő ajándékaikért.
A poén az, hogy ez a piros ruhás ámokfutó a Coca-Colás buszokon pozitív karakterként van beállítva. Érdekes módon a legtöbb pszichopatát nem szokás szeretni.
Természetesen van egy apró tényező, mely a Mikulás javára billenti a mérleget a népszerűségi versenyben pl. egy Obamával szemben: előbbi nem létezik. Páran örülnének, ha az utóbbi se létezne, de ez egy másik történet.
Ez az az apró tényező, mely ezt az elmebeteget oly népszerűvé, egyszersmind praktikátlanná teszi. Nem értem ugyanis, minek teremtünk egy mítoszt, csak azért, hogy leromboljuk és fájdalmat okozzunk a gyerekeknek.
Ettől a mesétől nem lesz jobb senkinek…
Az egyetlen mód, ahogy értelme lenne ennek a dolognak, az ez. Sajnos csak angolul találtam meg a neten, pedig ezt mindenkinek el kellene olvasnia életében egyszer:
A Mikulás szelleme nem hord piros ruhát.
A Mikulás szelleme nem hord piros ruhát.
Így, és csak így van és lehet értelme a Mikulás mítoszának, és mindannak, amit jelképez…
Kimiccól