Mi viszont legalább rejtve, suttyomban, magunkat legalább picit szégyellve tesszük, ha tesszük az ilyen és ehhez hasonló dolgokat.

 

Helyszín: Románia, a határtól pár kilométerre.

Gyakori látogatója voltam egy határszéli kisvárosnak szerelmi szálak okán. Sokáig kedvenc helyem\helyünk egy szomszédos falubéli termálfürdő volt. Olcsó, kellemes, egészséges. Ülni a forró vízben, kortyolni a hideg sört, gyönyörű lány mosolyog rád - mi kellhet még?

Ez már felülmúlhatatlan, gondolhatják a túlromantikus, idealista olvasók. Merüljön fel bennük a kérdés: és ha mégsem?

Vannak ennél kitörölhetetlenebb élmények is egy román fürdőben.

 

Télen szerettem legjobban járni, mert a jeges hideg és a forró víz félhomállyal ötvözött variációja több volt, mint egzotikus. Révedezve bámultam a párapamacsokat… magyar szót alig lehetett hallani, mert a fürdő már kívül esik a magyarlakta terület határán.

Ezért sem kaptam időben észbe. Záróra lévén számos fürdőtársam készülődni látszik,

De furcsamód ez nem igazán abban nyilvánul meg, hogy papucsot, törülközőt felkapva a kijárat felé veszik az irányt.

Nem, nem. Keleti szomszédaink mást csinálnak a fürdőben.

 

A nagydarab kolléga a közelemben elkezd matatni a szatyrában 4-5 társaságbéli szalonnahuszárral egyetemben és, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, előveszik a tusfürdőt, sampont, szappant - kinek mije van.

Ez önmagában még nem meglepő. Arra gondoltam, hogy mennek zuhanyozni a cirka öt méterre lévő tusolóhoz.

Hát egy nagy büdös tehénlepényt (hogy autentikus maradjak). Dehogyis! Hiszen a Balkán kapujáról beszélünk!

 

Mădărason - hogy ne csináljunk titkot a település nevéből sem - a szokás a következő: szépen, kedélyes beszélgetés közepette a fickók mindegyike elkezdi beszappanozni a habtestét, haját, gatyájában turkálva mosva diszkréten kitakart nemiszervét. Mindezt kedélyes alapossággal, úgy hogy közben a többiek ott ültek a medencében. Közöttük mi is.

Van olyan eset, amikor az ember nem jut szóhoz, főleg ha románul se tud.

Hát akkor és ott megvalósult Arany János idézete: szavam bennszakadt, hangom fennakadt.

 

Azt már biztosan sokan vélelmezték, hogy valaki mellette belepisilt a vízbe. Biztosan volt olyan is, aki, lopva bár, de meg is tette. De ilyet, hogy a szégyenérzet legkisebb jele nélkül vidáman a gatyájában túrva valaki a medencében mossa meg a farát… ha nem a saját szememmel látom, nincs ember, aki elhitesse velem.

 

Utólag megtudtam, hogy mivel olcsóbb a heti egyszeri fürdőbelépő, mint az otthoni fürdőszobában begyújtani és a melegvizet pazarolni, ez a procedúra egyáltalán nem ritka eset telente ezen a környéken.

 

Nos, summa summarum, ha valaki Romániában Mădărason jár, a fürdőt kerülje… másért meg mi a fenének menne arra?

Persze, most mondhatja az olvasó, hogy „könnyű innen elítélni valakiket egy kényszerű szokás okán”. De be kell látni: ilyesmiről szó sincsen. Az évek alatt hatalmas fejlődésnek indult a térség, maga a fürdő és környéke is. Egyáltalán nem a szükség viszi rá a "fürdőzőket" habtestük mosdatására. Illetve talán mégis, de ez egy másfajta kikerülhetetlen kényszer. A kísértetiesen buta és saját cselekedeteinek környezetére való hatását felmérni képtelen ember spontán, túlzottan is carpe diem életszemlélete. Enyhébb formában itthon is gyakran találkozhatunk vele. Közutakon, közértekben, itt, ott, amott.

Amikor eszembe jut, mennyire egy tőről fakad az agresszívan vezető, mást semmibe vevő vezetőnek titulált vadbarom és a két hetes retektől bűzlő seggét gyermeki örömmel mosdató felhőtlen élvezete... nos, ilyenkor szoktam venni egy nagy levegőt és szépen besorolni a többiek mögé.