A huszonegyedik században rohamos gyorsasággal kezd elavulni az elképzelés, miszerint az idősek nagy élettapasztalata automatikusan tiszteletet érdemel. Napjaink technológiai haladása akár még kiszolgáltatottá is a két világháborút megért embertársainkat.
Bár természetesen valamiért mindenki tiszteletreméltó, nem érzem azt, hogy a tisztelet alanyi jogon járna bármilyen tulajdonságért. Azért, mert valaki már túlvan a klimaxon, nem lesz jobb vagy bölcsebb ember, mint egy fiatalabb. Ideje lenne ezt felfogni.
„Ezek a mai fiatalok”, szokták mondani. Észrevettük, hogy ezt minden generáció elmondja? Nem korfüggő az ész, és ez mindkét irányba igaz: a fiatal nem feltétlenül hülye és az idős sem feltétlenül intelligens. Utóbbit a biológia is cáfolja, ne felejtkezzünk meg a pusztuló szinapszisokról.
Na de nem is ez a lényeg, a probléma azokkal az MSZP-szavazókkal idős emberekkel van, akik azt hiszik, hogy 30-50 év korkülönbség elegendő indok arra, hogy beleszóljanak mások életébe. Biztosan találkoztunk már olyan idős emberrel, aki úgy érezte, szent keresztes hadjáratba kell kezdenie a villamoson az „erkölcstelen” fiatalember ellen, aki zenét merészel hallgatni. Van sztorim egy olyan vénasszonyról is, aki egy teljesen üres buszon az egyetlen utastársát kezdte el baszogatni azért, hogy az adja át az ülőhelyét.
Miért érzi magát tótumfaktumnak az, aki már nyugdíjat kap? Ez ugyanakkora marhaság, mint a korhatárok általában – elvégre tizennyolc évesen és egy naposan nem történik valamiféle radikális változás a szervezetben, ahol hirtelen belévésődik a felelősségérzet és a mértéktartás. Nem tartozik a poszt témájához, de a szexuális korhatár kapcsán olvastam egy érdekes angol nyelvű fejtegetést, miszerint biológiailag a női test a menstruáció után már készen áll a szexuális kapcsolatra. Nem tisztem ebben az ügyben döntést hozni, de azt hiszem, ezt sem – voltaképp semmit sem – szabadna korhatárral meghatározni, elvégre semmit sem jelentenek. Tudom, hogy nincs jobb reguláció, de ez ebben a formában értelmetlen és gyakran kontraproduktív.
Vissza arra, amiről elméletben szól a poszt: a tisztelet nem jár, ki kell érdemelni. És – főleg napjaink felgyorsult világában – az, hogy valaki negyven-hatvan évvel előtted látta meg a napvilágot, semmit sem jelent. Nem jogalap arra, hogy mindennek elmondjon a villamoson vagy bevágjon eléd a sorba. Ha intelligens ember módjára viselkedik valaki, korától függetlenül tisztelni fogják. De ha valaki egy primitív barom, nincs az a kor, ami miatt tisztelni fogják, még akkor sem, ha ő maga Matuzsálem.
A bölcs emberek szavát mindig tisztelettel fogjuk hallgatni. A hepciáskodó, korára hivatkozó csőlátású, primitív embereket ki fogjuk röhögni. A kor ma már nem biztosít, nem biztosíthat tiszteletet. Itt az ideje alkalmazkodni – és ha nincs más kvalitásod, melytől tiszteletreméltó lennél, akkor ülj le szépen a fenekedre és fogd be a kicsi szád.
Kimiccól