Mindannyian rengetegszer láttuk már James Bondot megmenekülni a lávatengerből, a hősszerelmest, ahogy megtalálja elveszett párját, a jóvágású kalandort, ahogy épp kiássa kincset. Oly sokszor láttuk már ezt és Hollywood annyira visszaélt az „esélytelen helyzetben a főhős, jaj, mi lesz most” egyébként hatásos eszközével, hogy többé nincs miért aggódnunk.
Mr. Bond majd innen is kimászik valahogy.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már többé nem tudom félteni a hősöket. Kevés az olyan bátor szerző, aki hajlandó már a mű elején megmutatni (lett légyen könyv, film vagy bármi egyéb), hogy én bármelyik karakterem kinyírom, madafaka! Ezek a szerzők tényleg tudnak izgalmas produkciókat alkotni, nekik ugyanis még elhiszem, hogy valódi veszély áll fenn.
Most fejeztem be a Bankemberek című könyv olvasását (szerző: Arthur Hailey). Mindenkinek ajánlom, aki szívesen olvas az intrikáról vagy csupán egy remekül megírt könyvet akar olvasni, hihető karakterekkel. Elég az hozzá, hogy itt nem lehetsz teljesen biztos a karakterek sorsában, nem tudhatod, ki az, aki a végén eléri célját vagy egyáltalán életben marad. A klisészerű óriásfenyegetés a hős ellen, melyből általában a gonosz orbitális hülyesége által menekül meg, tönkretette a valódi dráma lehetőségét az akciófilmekben, majd lassan szétterjedve minden műfajban.
Bár alaptézis, hogy általában a jó győz, ez hosszútávon tönkreteheti az izgalmakat. Pláne, ha olyan pofátlan eszközökkel élünk, mint Hollywood.
Most komolyan, az új nyári nagy film megnézésekor képes bárki arra gondolni, hogy „jaj, talán most Darth Vader nyer”? Szükségünk van egy halom tökös rendezőre, aki hajlandó negatív befejezéseket írni, hogy újra higgyünk a varázsban és féltsük a főhőst.
Kimiccól