Jön a FEM3, mindenki nagy örömére. Megjósoltam egy kommentben, hogy a Bumeráng visszatér a NEO FM-re, de odáig már nem nosztradámuszoltam, hogy Edina néni sorsát is megjósoljam. Azt hiszem, mellélőttem volna: a sors ilyen szintű centrifugázását még Gyurcsók úr sem tudná kézrátételével elmulasztani.
A hölgy, aki a visszatérő botocska rádiójában lett közismert, mára hatalmas karriert futott be: aktívan felolvasta a marhaságokat az esti műsorsávban, újságcímlapokon pózolt az utcai közlekedéshez kevesek számára elfogadható mennyiségű ruhában és internetrendőrségi terveket forgatott, mikor az általam részben tisztelt vezérkan részletesen kifejtette, merre és hogyan sunázná. Most jön a világot jelentő deszka, a tévékettő unokahúga (akinek szobatisztaságáról még nem győződtünk meg, mindenesetre idáig ér az átható szarszag a műsortervet gusztálva), a FEM3. Csatorna nőktől, nőknek.
A csatorna életképességéről, illetve annak hiányáról most ne beszéljünk. A TV2 kombinált harakirijei külön poszttömböt érdemelnének, ezért aztán erre sem térek ki inkább. Amiről beszélni akarok, az az itt-ott feltünő, csendesen megsértődő kommenthalom, ami kategorikusan kijelenti minden fórumon, hogy nefikázzadEdinátmer’jobbcsajmintaminekedvanésehhezaszakmáhoznemkellész.
Most kezdjem el magyarázni, hogy szabad országban élünk és mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz? Vagy azt, hogy igenis léteznek olyan férfiak, akiknek Gombócos Eddy-na nem fedi a tökéletes nő halmazát? Ezek mind, mind legitim ellenvélemények lennének a homo sapiens sapiens edinavédő gondolataira, de elhatároztam, hogy a bonyolultabb utat választom, és másképp fogom megcáfolni a fenti dőlt betűs elképzelést.
Mert ugye kevesen merik ezen a ponton visszaválaszolni a következőt: a televíziózáshoz igenis kell ész, lett légyen bármilyen primitív a műsor, amiben szerepelsz.
Kezdjük azzal, hogy nem mondom, hogy G. Edina nagykorú állampolgár hülye, mint a villanyórás. Nem, szerintem a bulvár által felkapott macák között egy szolid átlagos IQ-t hoz. Egy Hajdú Péternél biztosan jobb. Ez persze nem jelenti azt, hogy tudnék vele értelmes beszélgetést folytatni a teniszről vagy a curlingről vagy Svájc szerepéről a második világháborúban, csupán azt, hogy van rosszabb is.
Természetesen megint eltértem eredeti gondolatmenetemtől, gyorsan vissza is térek az originál csapásra: a televíziózáshoz, bármily szomorú is ez, ész szükségeltetik.
Vagy ész szükségeltetne. Egy normális helyen.
Nem véletlen találunk nálunk is igen kevés celebritást a híradókban. Egy beszédtechnika és egy értelmes tekintet ugyanis alapkövetelmény ahhoz, hogy az alkalmazó csatornán hallgassuk végig az aktuális rémhíreket (ezúton szeretném legmélyebb együttérzésemről biztosítani Haiti összes lakosát, remélem, hamarosan módomban fog állni némi készpénz átutalása a megfelelő helyekre). Az Aktív természetesen nem számít hírműsornak. Megjegyezném, hogy egy okos ember igen hamar összehányná magát, ha a napi betevőért ilyen trutymákokat kellene felolvasnia. Az Aktív bulvárműsor és ennél fogva a célközönség és az „adatátviteli módszer” teljesen más. Ha azonban valaki ebből azt a következtetést merné levonni, hogy az itteni műsorvezetéshez nem kell ész, az nagyon sürgősen térjen vissza abba a komfortos kis gumiszobába, ahonnan egy röpke kommentelés erejéig kijött.
Tegyük fel, hogy tévedek. Néha velem is előfordul. Tegyük fel, hogy egy horribilisen hülye, agy nélküli barom bekerülhet az Aktív (vagy a Reflektor, vagy bármi hasonló fércmunka) műsorvezetői székébe. Édes drágáim, elképzeltétek már valaha Mr. „megyünk a polgármesterhez a Jenőhöz”-urat a képernyő másik oldalán, ahogy Britney Spears bicepszfagyasztó műtétjéről beszél? Komolyan el tudjátok képzelni, hogy egy ilyen – tényleg primitív és síkhülyéknek szóló – műsorban nem elvárás a legalább átlagos értelmi képesség? Ti komolyan azt hiszitek, hogy Nyálcsorgató Róbert is vezethetné az Aktívot? Menjetek már a fenébe! Vannak műsorvezetők, akiket a közmegállapodás (és –megvetés) agyhalottnak titulál, de ez csupán egy dehonesztáló jelző és nem jelenti azt, hogy az illető nem tudna artikuláltan belebeszélni egy kamerába úgy, hogy közben nem bicsaklik bele a nyelve a többszörösen összetett mondatba, amit a kijelzőn lát.
Alávaló szakma a celebhírműsorok vezetése, de kell hozzá ész. Sajnos kicsiny világunkban szinte mindenhez kell (legalább egy pici), és olyan embereket is butának nevezünk, akik rohadtul nem méltóak rá. Gondoljunk például a Down-kórosokra.
Sommázva: még az Aktív műsorvezetéséhez is kell ész; G. Edina nagykorú állampolgár nem mindenki nőideálja, s celeb lévén – jogosan és önként vállalva – céltáblája a kritikáknak; lévén celeb, jogos a feltételezés, hogy nem tartozik a hatdiplomások kis csoportjába; önként jutott olyan helyzetbe, ahol vállalhatta az össznépi fikasortüzet – ne sajnáljuk hát. Elvégre, ha valakiket, akkor a celebeket teljes léleknyugalommal kritizálhatjuk, anélkül, hogy el kellene gondolkodnunk azon: igazságtalanok vagyunk-e?
Kimiccól