A nyakatekert posztcím december hetedikéről(?) és sokkal inkább huszonhetedikéről, valamint január másodikára utal. Mert ugye ilyenkor az embernek sürgősen el kell mennie a boltba. Nem elég, hogy az összes kaja, pia elfogyott, ráadásul előfordul, hogy a Teszkó napokig zárva van, így az is elfogy, ami az elfogyáson felül rendelkezésre állt otthon, így tehát az éhendöglés által fenyegetett, az esetleges partizás (szilveszter) után kótyagos Bálint nem várhatja meg, míg lemegy a Magnum Sor, így kénytelen 2-3 órát tölteni a bevásárlóközpontban, hogy megvásárolhassa betevő falatkáit.

És nem csak Bálint ilyen: az egész bolt tele van hozzá hasonlókkal – Viki, Blanka, Viktor, Dani, Peti, Gergő, Ancsi, Dóri és természetesen Réka is zúgó fejjel áll a sorban, megtöltve a Teszkó üzletközpontját.

Itt jövök a képbe én, aki erre felkészülve jó előre bevásároltam, csak pont azt a bizonyos apróságot felejtettem el.

A bizonyos apróság miatt negyven percet állok a sorban, ahol Bálint böfög, Viki rogyadozik és Blanka szenved, míg a sztereotípiákat döntögetően lassú és öreg pénztárosnő csendesen el-elalszik… én meg felrobbanok a méregtől, átkozom magamat és a sorban ácsorgó társaim, lehülyézem magam és őket is, és azon gondolkodom: hogy felejthettem el megvenni ezt a bizonyos fontos dolgot.

Majd Bálintra nézek.

Ő mindenről elfelejtkezett – szart sem vett az ünnepek előtt.

Talán felesleges ez a nagy tervezgetés.