Ja, hogy ebben a kis szervezetben rengeteg naiv áldozat van, ráadásul még úgy is, hogy ez a dolog szinte nyilvánosan piramisjáték volt?

Azoknak, akik most kapcsolódnak be a históriába, hadd mondjam el nagy vonalakban, mi az a Sciennet.

Egy pofátlan piramisjáték. Egy olyan pofátlan piramisjáték, mely a tévében(?) és rádióban is hirdeti magát, olyan üzletfeleket ültet a hintába, mint a Baumax. Ajánlom figyelmetekbe ezt a posztot, többek közt azért is, mert forrásaim egy része innen származik, másrészt, mert érdekes oldalát világítja meg a mókának.

 

Idézek a fenti posztból: „Magáról a rendszerről nem szeretnék nagy részletességgel írni, (…) a lényeg az, hogy ha befizetsz+beszervezel+vásárolsz a partnereknél akkor sok pénzed lesz. (…) Ami aggasztó az az, hogy egyik cég sem Magyarországon regisztrált pénzügyi vállalkozás. Így a PSZÁF felügyeleti jogköre sem terjed ki rájuk. A tagok virtuális számláján lévő pénz kifizetését tehát semmi és senki sem garantálja!”

 

Részletesebben itt és itt olvashattok a dologról, valamint természetesen a Sciennet weboldalán, ami nekem érdekes módon nem jött be az elmúlt percekben.
A közelmúlt eseményeit én úgy tudnám sommázni (felhívnám a figyelmet, hogy én nem tudom, mi történt itt és csupán vakon tapogatódzom), hogy jött a csúnya, rossz (sic!) PSZÁF, mert ugye engedély nélküli betétgyűjtésnek tűnt a Sciennet-rendszer. Nem volt az, de más szervezetek tovább vizsgálódtak, felmerült az adócsalás lehetősége is, és most ott tartunk, hogy őrizetbe vették a helyi főmuftit, az ügyvezető igazgatót.

 

Lépjünk tovább, most jön az én részem: az emberek hülyék. Ha valaki mindezek után tagadni meri, az sürgősen iratkozzon be egy csináld-magad ön-agymosó tanfolyamra, mert a jelek szerint igencsak rászorul.
Anno engem is megkerestek egy éjszakába nyúló kártyaparti közepén, miszerint ez mekkora ötlet és az ember csak jól járhat vele.
Akkor és ott nem foglalkoztam a dologgal, és különben sem tetszett a téma: elfogadtam a pasas zseniális Sciennetes névjegyét, és nem foglalkoztam a dologgal.
A következő nagytakarítás alkalmával megtaláltam a névjegyet, s ahogy kidobni készültem, felmerült bennem a költői kérdés, melyet minden egyes homályos üzlet alkalmával fel kellene tenni magunknak:
Ki jár rosszul?
Nem nagyon ástam bele magam a témába, de a dolog lényege nyilvánvalóan az (volt), hogy az általad beszervezett emberekért kapsz juttatást.
A dolog innentől kezdve bekerül agyam kis fakkjába, közvetlenül a „Piramisjáték”-dossziéba.
S őszintén szólva nem értem, hogyan gondolhatta azt bárki is, hogy ez működik.
Mert ugye tételezzük fel, hogy mindenki jól jár ebben az üzletben (márpedig ez az állítás). Ehhez arra van szükség, hogy egy zárt rendszerben X pénzt fektessenek be, és X+Y pénz jöjjön ki belőle valamiféle machinációk folytán.
Azért nevezem zárt rendszernek, mivel vevő és eladó is a Sciennet részese kell, hogy legyen.
Innentől kezdve nyilvánvaló, hogy hiányzik némi lóvé ebből a rendszerből. Honnan jöhetne máshonnan, mint az új tagoktól?
De álljon meg a menet! Ha az új tagok pénzével próbáljuk meg fedezni a régi tagok költségeit, akkor az új tagok hogyan fognak jól járni?
Hát a még újabb tagok pénzéből, természetesen!
És a lista folytatódhatna a végtelenségig…

 

Okfejtésemben lehet hiba, de mindaz, amit leírtam, tökéletesen fedi egy piramisjáték működését. Lehetséges, hogy a Sciennetben voltak kisebb trükkök és módosítások, de ez a tényen nem változtat. Sőt, a jelek szerint (elérhetetlen offshore cég) garancia sincs. Annyira nincs, hogy ezt a tényt fél napnyi utánajárással meg lehet tudni.
Aha. Na de… akkor ki az a hülye, aki ide befizetett?
Jolán néni, akinek három szaltót dob az agya, míg csak meghallgatja a bonyolult szabályrendszert?
Zotyó, a fiatal srác, aki gyorsan és könnyedén akar sokat keresni, csak éppen élettapasztalata nincs?
Károly, a jó munkás, aki mindig hatkor kel és kilenckor fekszik, és mindig elhiszi azt, amit a tévében lát?
Józsi, aki elhiszi, hogy amit barátja ajánl neki, az csak jövedelmező lehet?

Hoppá.
Ezek hülyék.