Az internet megöli a családi idillt.

Ön most olvassa a bejegyzésemet. Talán a linkben szereplő cikket is olvasta. Bizonyára valahogyan eljutott hozzám és a fent említett cikkhez. MINEK ÜL A GÉP ELŐTT, AHELYETT, HOGY ÉLNÉ AZ ÉLETÉT?

Keljen fel, nézzen ki az ablakon, csodálkozzon rá erre a gyönyörű világra! Menjen le a háza elé és fusson pár kört! Menjen el egy hosszabb sétára a parkba, és gyönyörködjön a termé…

Hé.

A gép előtt ülök, ahogy ezeket a szavakat írom.

Időt és energiát, sőt szabadidőt nem kímélve püfölöm a billentyűzetet, sőt, a fél napom a Skype-on töltöm.

Nos, igen…

A fent idézett cikk annyira nem nagy szám, tökéletesen beleillik a mai hűdenagy brittudósos felfedezések unalmas és szürke halmazába, de beindította gondolataimat. Mert ugyebár én is ebben a problémában élek.

A virtuális világ egyfajta menekülés kellene, hogy legyen. Eleinte az is volt: ideiglenes kiút a való világ problémáiból. A probléma csupán annyi, hogy kezd egyre kevésbé ideiglenessé válni.

Egyre több időt töltünk a gép előtt (hadd ne említsem meg a vírusként terjedő MSN-szexet, a közhasználatú szlenggel élve ennyire „kockák” még szerintem nem vagyunk), sőt, már fizetni is hajlandóak vagyunk azért, hogy ezt megtehessük (legjobb példa erre talán a WoW, számomra hihetetlen, hogy lehet ezzel pénzt keresni, illetve pénzt költeni rá - bár magam is fenn voltam különböző böngészős játékokon, de sohasem fizettem semmi hasonlóért).

A Word szerint túl hosszú a fenti mondat. Aláhúzta zölddel. Magamtól észre sem venném, nem törődnék vele – a többszörösen összetett, értelmetlen mondatok királya vagyok.

Talán ezt is papírra kellene írnom… vagy írógéppel (van írógépem, nagyon szeretem, remek novellaírási hangulatot generál /aki látta a „Fedezd fel Forrestert!” című filmet, most érti, mire gondolok/). Akkor a való világban lennék, körbe kellene néznem a lakásban és rájönnöm: nem ártana példának okáért rendet rakni. Vagy legalább elkezdeni. Pénzt szerezni a takarítónő fogadására. Vagy a bevásárlásra. Valami.

De nem: lustán elnyúlok gépem mellett az ágyon, már-már úgy, ahogy értelmesebb férfitársaim A Nő mellé tennék, és újra csak beindítom a böngészőt.

Fülhallgatómban szólnak az unalomig ismert számok… ez sem zavar már.

Most, hogy így megnézem ezt a cikket: tényleg, könnyebb ebben a habkönnyű, felelősségmentes, virtuális világban. Minek a való élet egyáltalán? Ott nincs Load Game meg Restart.

Megyek és letöltöm az MSN-t.

„Remember reality? That place to which your loved ones are always urging you to put down the controller and return? Completely overrated. And compared to the gloriously exaggerated world of videogames, completely underwhelming. Bosses don’t have glowing weak points in the real world. Car crashes don’t reward bonus points and death isn’t solved with a continue. Plumbers don’t get princesses, archaeologists don’t work in bikinis and hedgehogs don’t run particularly fast. Evil supercomputers, robot dinosaurs and sexy vampires don’t even exist!”
(Videogames versus the real world: final round!)