Trackback a köbön, pszicho vagy-e, Ödön… elolvastam ezt a bejegyzést, és súlyos kritikát szeretnék megfogalmazni.
Lehet már a posztolót?
Milyen egyszerű is mindig a „hivatalos szerveket” csesztetni azért, ha a gyerekkel van valami. Nos, ha azt vesszük alapul, hogy az összes óvónő és tanár (kivéve a kis csoportot oktató, rohadt türelmes tanítónőt – more on that in a bit) problémásnak nevezte a gyereket, bizonyára az is volt!
Mármint mi a nyavalyáért adna be bárki is üresen egy felmérőt, ha minden rendben van az agyában? Ezt nem lehet a kisebbségi komplexusra és a zárkózottságra fogni! Ez igenis mentális problémákra utal!
Ha észrevettük, hogy a különböző szakvélemények mind mást és mást mondtak, felmerül a hitelességük kérdése. És ha felmerül a hitelességük kérdése, ne foglalkozzunk velük – csak azzal, hogy a gyerek hogyan viselkedik a hétköznapokban.
S hogyan viselkedett már az óvodától kezdve? Mint egy dilinyós! Minden tanerő egybehangzóan állította ezt, és az eredmények is ezt mutatták!
És (ez volt a megerősítő otthoni háttér…?) az sem hinném, hogy sokat segített a szerencsétlen kölykön, hogy állandóan hurcolták a különböző pszichomókusokhoz!
Gerjesztett elmebaj. Már elnézést a tudományosan pontatlan kifejezésért.
Na de ez nem volt elég! Á,, nem követtünk még el elég hibát! Tovább roncsoljuk a szerencsétlen kissrác lelkét, és évekig bennhagyjuk a közösségben, ahol elmebeteg módjára viselkedik és mindenki azt hiszi róla, hogy elmebeteg!
Ami a kiscsoportos, jaj de aranyosan fejlesztgető tanerőt illeti: komolyan azt hitték, hogy majd a későbbiekben is lesz ilyen jellegű oktatásra lehetőség? Cöcöcöööö. A gyerek így csak hozzászokik ahhoz, hogy ő a világ közepe – és teljesen meg is borult, amikor ez az állapot végetért (egyébként teljes joggal nem rakták be a kisegítő csoportba – igenis vannak olyan közösségek, amik képtelenek vagy nem hajlandóak új tagokat befogadni; miért volt a felháborodás afelett, hogy a gyerek nem jutott be egy közösségbe, ahonnan úgyis kiutálták volna?). Hosszú távon ez nyilvánvalóan nem tett jót neki.
És végigbukdácsolta az általánost. Semmi sem változott. És hopp: a középiskolában minden csudajó lett!
Tapasztalatból mondom: a nagyobb iskolákban kevésbé odafigyelőek a tanárok. Ergo a gyerek nem kaphatta meg azt a jajdesok figyelmet, amire a posztoló szerint szüksége lett volna. Ennek ellenére minden helyreállt.
S bár innen üdvözlöm Tamást és örülök, hogy a történetnek jó vége lett, felmerül bennem a kérdés: mi a fene változott…?
Az egyetlen lehetőség: a családi fészekben állt helyre valami.
A posztoló meg jön és osztja az észt a pocsék oktatásról.
Felháborítónak találom.
A Re-Akció posztok reagálásaim az interneten olvasott cikkekhez, posztokhoz. Jó esetben trackbackkel juttatom el a címzetthez, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kommentben. Nyílt vita rulz.
Kimiccól