Az izétől rengeteg ember függ, és folyamatosan szenvednek miatta, mert kétségbeesetten próbálják pénzüket és idejüket felszabadítani, hogy izét szerezzenek, majd aztán izélhessenek.

A társadalom ezt nem veszi jó néven (lásd: izéfüggők), és a szerencsétlenek is reménytelenül küzdenek azért, hogy hopp!, leszokjanak róla és újra normális életet éljenek.

 

Gondolom, már várjátok, hogy beírjam: mit értek izé alatt.
Voltaképpen bármit, ami nem tartozik a függőséget okozó klasszikus szerek és dolgok közé (pl. cigaretta, számítógép, drogok) – most azokról a személyre szabott apróságokról beszélünk, amik nélkül valamiért nem tudunk meglenni – példának okáért van olyan, akinek fizikai rosszulétet okoz, ha nem chatel egy nap, vagy az apró kis babonákat, szerencsetárgyakat, vagy azt a szokást, hogy nem lépünk rá a járdán a „törésvonalakra” (ez egyébként nagyon, nagyon vicces látvány tud lenni, ahogy a kissrác aggódva, egy Kaszparov megfontoltságával tervezi a következő lépését, majd diadalittasan sóhajt, amikor átjut az utca túloldalára (erre mondják, hogy exaggeration is fun!).

Na de a viccet félretéve: az emberek nagyon nehezen tudnak megszabadulni izéjüktől. Lett légyen az ok társadalmi ellenérzés, vagy gyakorlati probléma, az izé nem adja be a derekát és könyörtelenül ott marad, mérgezve a levegőt, kényszeressé téve az adott személy cselekedeteit.
Jó példa még a Labello (ami egyébként olyan anyagot tartalmaz, ami kiszárítja az ajkakat), vagy akár a kávét is belepréselhetjük a kategóriába.

 

Egyébként ritka az, hogy az izéfüggő maga akar leszokni kis szokásáról, bad habitjáról. Általában a közösség az, ami durván-finoman jelzi, hogy „ne túrd az orrod nyilvános helyen, köcsögfejű, mert felnégyellek a faszommal”. Ezek természetesen csupán ideiglenes megoldásai lehetnek a problémának, és ritkán elegendő egy, vagy két ember idegbaja (sőt, megfelelő lelki alkat esetén az izélő még jobban rákapcsol, őrületbe kergetve a közelében lévőket (lásd hangos zene).
A dolog onnantól lesz érdekes, amikor a kolléga megpróbál (bármily okból) leszokni az izéről. Ha gonoszan nézzük a dolgokat, hilarity ensues. Ha empatikusak vagyunk, sajnáljuk a szerencsétlent.

 

Az izéről leállni nagyon nehéz, már, már lehetetlen. Az izé ugyanis beleivódik a vénánkba, a szívünkbe – a személyiségünkbe, a lényünkbe.

Abbahagyni az izélést – legyen az bármi – egy dicső keresztes hadjárat, többszörös túlerővel szemben.