Kontakt

hulyeemberek@citromail.hu

Tvityó

Kimiccól

Ki van itt?

Címkék

18 (2) adat (4) alku (2) amerika (2) angolország (2) autó (3) baki (11) betegség (1) bevásárlóközpont (3) blog (14) boksz (3) bűn (5) bürokrácia (2) celeb (12) első (1) erdei (3) fidesz (7) film (5) flash (1) foci (3) fontos (13) freddyd (1) frizbi (1) hagyomány (6) hellókarácsony (1) hétköznap (21) hollywood (1) hülyék (82) hungarikum (32) index (3) internet (19) iskola (4) jobbik (5) kampány (3) kamu (6) kis játékelmélet (5) kocka (13) konzum (9) korrupció (2) közlöködés (3) közvetítés (3) kritika (10) lmp (2) lopás (5) magánfilozófia (10) másság (9) maunika (2) mszp (4) munka (4) művészet (2) norbi (2) ov (3) párkapcsolat (3) parlament (3) pénz (5) picsa (2) politika (17) primitív (4) probléma (6) rádió (2) rasszizmus (6) reklám (1) re akció (4) sport (19) sportgéza (8) szaknemértő (4) szar (1) szavazás (4) színház (1) társadalom (3) társkereső (1) téldömping (2) telefon (1) tévé (30) u16 (1) undorító (6) vallás (1) vendégszerző (11) vers (1) voks10 (2) who (1) wikipedia (1)

Vendégszerző - Az agresszív gyalogos esete

2009.11.09. 19:19 :: hererál

Vendégszerzőnk ígéretéhez híven előállt a folytatással. Félelem és rettegés a volán mögött, avagy az agresszív gyalogos a zebrán.

EDIT: A jelek szerint ez a template nem szereti a képeket, ezért kiszedtem őket. Elnézéseteket kérem.

 
Előrebocsátom: alapvetően gyalogosbarát vagyok.
Persze ehhez az is szükségeltetik, hogy mindenki megmaradjon a saját jól bejáratott ösvényén.
Gyakorló budapesti autós lévén napi szinten kell szembesülnöm a gyalogos egy elfajzott, agresszív fajtájával.
Ezek a példányok napi szinte veszik semmibe a hallgatólagos megállapodást, miszerint az úttest az autóké.
Sokszor éppen a legnagyobb csúcsforgalom közepette gondolják meg magukat és tesznek egy tétova kísérletet jogaink csorbítására.
Néha azt gondolom, hogy direkt szórakozásból, egyedül a közlekedés akadályozása miatt, kifejezetten erre a célra alkotott prekoncepcióból bukkannak fel.
Szerencsére a budapesti gyalogos eléggé jól be van idomítva. (Ellentétben néhány szomszédos államokban élő társával.)
A zebrán való áthaladási szándékát pár perces tétova álldogálással és esdeklő pillantásaival jelzi.
Ezeket a gyenge próbálkozásokat egy városi forgalmon edződött defenzív vezető észre sem veszi. Tüntetőleg elfordítja a fejét, nehogy az eszement gyalogos még azt hihesse, hogy valamiféle megegyezés születhet közöttük.
Ezzel az egyszerű módszerrel rengeteg tétova kísérletet kiszűrhetünk.
Van egy másik kategória, akik már nem elégszenek meg a reménytelen várakozással, hanem a tettek mezejére is próbálnak lépni.
Szerencsére csak arra és nem a zebrára.
Mert a KRESZ-ben egyértelműen írva vagyon, hogy csak azt a gyalogost kell átengedni, amely már lelépett a járdáról.
Tehát eme második alfaja a céltalanul átkelni próbálóknak az integető.
Kezével, lábával igyekszik magára a figyelmet felhívni, némely szerencsésebbek még bottal is rendelkezvén azt próbálják némi előnyszerzésre felhasználni.
Ez a típus már némileg alattomosabb fajta.
Vigyázni kell, mert a kiálló testrészek hajlamosak a fényezésben kárt tenni.
A magam részéről az ilyen próbálkozókat is egyszerűen elintézem.
Ajánlott ilyenkor kicsit beljebb húzódni a felezővonal felé, mintha csak egy útszéli gödröt kellene kikerülni.
A szemkontaktus elkerülése szintén továbbra is ajánlott, mert ezek már a legkisebb bíztató jelre képesek levetni magukat a járdáról.
Ha csak ezt a két fajtát sikerül semlegesíteni, havi szinten minimum megspórolunk egy fél tank benzint. A fékbetétek jelentősen megnövelt élettartamáról nem is beszélve.
További 3-4 közepesen veszélyes viselkedési mintát tudnék még felsorolni, de mi, városlakók szinte minden helyzetben képesek vagyunk megbirkózni velük.
A tébláboló vidékiek meg többnyire úgy is ráérnek, külföldi pancserekről nem is szólva.
Amiért egyáltalán szót kértem, az a legveszélyesebb fajta felbukkanása, amelyik sajnos egyre inkább elterjedőben van.
Eleinte azt hittem, hogy véletlenül a vakok intézete felé kanyarodtam, mert egy testes asszonyság mintha mi sem történne, szinte alig körülnézve egyszerűen átsétált előttem.
Ami különösen aljas húzás volt, hogy még egyszer leírom: SÉTÁLT.
Azon ritka példányok, akik eddig ilyetén módon átmentek előttem, legalább szaladva, futva tették azt.
Amihez legalább partner tudtam lenni.
Fékezés nélkül, láb a gázról egy pillanatra levéve, néhány centire húzok el mögötte.
Hadd érezze a renitens bugris a 1.5 tonna vas keltette légnyomást.
Legközelebb kétszer is meggondolja, mikor megy át.
Na de ez?
Sétált, és mivel féltettem az autóm épségét, kénytelen voltam csikorgó gumikkal megállni.
Mire ő csöppnyi szigorral az arcán feddőleg néz rám.
Rám!
Tudja ez a szerencsétlen, mennyi értékes millimétert hagytam ott az aszfalton a nemrég vásárolt gumikból?
Ha tudja, sem érdekli, hanem megy tovább, ez a baleseti közveszély, még ráhozza a frászt másik két autósra.
Legközelebb ezt a környéket már elkerültem, de néhány nap múlva szinte kísérteties hasonlósággal megismétlődött az eset.
Annyi különbséggel, hogy most nem egy nő, hanem két férfi hozta rám a szívbajt.
Érthetetlen kiáltozásukból arra következtettem, hogy valamiféle külföldiek lehettek, ezért még mindig nem gyanakodtam.
Eddig csupán viselkedésük és nem kinézetük okán próbáltam kategorizálni a zebrára kacsingatókat.
Külsejük nem játszott szerepet.
Sebességem és az általam alkalmazott technikák nem is igen tették lehetővé a tanulmányozásukat.
Pár napja azonban megfigyeltem, hogy némely bambább kinézetű, esetleg bedrogozott betegállomány-jelöltnek mintha az arcára lenne írva a szándéka.
Gyakorlatilag a zebra előtt éppen csak annyi időt tölt, hogy megállapítsa, a közeledő autó meg tud-e állni, és szinte abban a pillanatban cselekszik is.
Ütemes léptekkel elindul és szinte minden esetben épségben át is jut.
Mint a torreádor az arénába, úgy lépnek az úttestre - és szemükkel szinte szuggerálják az autósokat.
Gyakorlatilag az arcára van írva, hogy keresi a bajt, és alig várja, hogy valakibe beleköthessen.
Talán ez az új nemzedék, akik már nem tisztelik a régi hagyományokat. Akik nem egy félórás fallabdázással szerzik be a napi adrenalin-adagjukat, hanem a sokkal veszélyesebb városi -ahogy én nevezem – orosz ruletten.
Mert csak idő kérdése mikor unom meg ezt az agresszív magatartást és teszek olyat amit magam is megbánok.
Hogy? Tessék?
Nem, nem arra gondoltam, hogy ezentúl gyalog járok.
Kell lennie más megoldásnak.
Azt a jó néhány percet amit az ilyenek miatt tovább töltök járművemben, mostanában arra igyekszem felhasználni, hogy megtaláljam.
Hogyan is lehetne semlegesíteni ezt a pofátlan és önző magatartást?
Mert ha tovább terjed (márpedig vannak jelei), akkor nem túl szép jövőt jósolok a budapesti közlekedésnek.
Bármely ötletet szívesen fogadok, talán együtt töbre megyünk.
 
csabiartur
 
 
Amennyiben te is szeretnél Vendégszerző lenni, írd meg gondolataidat a hulyeemberek@citromail.hu címre!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: hülyék autó hétköznap vendégszerző közlöködés

A bejegyzés trackback címe:

https://hulyeemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr241513484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása