Nem tudom, hallottátok-e már a Sweet Victory című számot – itt hangzik el az alábbi nagy igazság: You don't win no silver / You only lose the gold.
Felmerül bennem a kérdés: miért kell akkor pl. egy Sportgézának megénekelnie az EB-hetedik, vagy a 8-10. helyeket. Nem eredmény! Nem dicsőség! Nem teljesítmény!
Voltaképpen ez egy komoly probléma, mivel nagyon mély gyökerei vannak. A hétköznapokban simán el lehet lavírozni hatodrangú munkával és minimális energiabefektetéssel és némi mutyizással. Ami meg a hírességeket és sportolókat illeti… mint látjuk, a „celebek” (kik meggyalázták az angol celebrity szót – egyébként szerintem csak nálunk van külön szó a híres és elismerésre méltó emberek mellett a médiakurvákra) bármit is csinálnak, ott vannak a köztudatban. Ha a sportolóknál keresünk példát, én kapásból Talmácsit és Szávayt mondanám. A tény, hogy Talmácsi a folyamatos utolsó helyeivel is állandóan megkapta az egy perc hírnevet a médiától, szerény véleményem szerint nevetséges. Még Baumgartner Zsolt is hasonlóan nevetséges volt anno a Forma-1-ben.
A szerencsénk az, hogy még ha a kelleténél kicsit később ugyan, de ezek a gyászhuszárok is eltűnnek a süllyesztőben.
A videó eleje természetesen nem része a számnak.
Témaötleteiteket továbbra is várjuk a hulyeemberek@citromail.hu-ra.
Kimiccól