Van a kis hazugság, a nagy hazugság és a statisztika.
Az állati ürülék jó ízű és jó nyalogatni. Több milliárd légy már csak tudja!
- számomra ismeretlen szerző
A statisztikák olyanok, mint a brit tudósok. Használhatatlanok.
Bármiből bármit ki lehet olvasni – nem véletlenül imádják őket a politikusok –, és gyakran totális baromságok. Ugyanúgy ki lehet olvasni a statisztikai adatokból azt, hogy a csipszevők többsége utálja a lábgombát, mint (valami trükkel és átértelmezéssel) az ellenkezőjét.
S nem elég, hogy bármi kiolvasható belőlük, még pontatlanok is. Egy statisztikai adatsor általában a célcsoport minimális százalékát fedi le (1000 háztartást megkérdezni a tévénézésről…? Nevetséges – és senkit sem ismerek, akit valaha is kérdeztek volna, ha a kommentelők közt van, legyen kedves leírni élményeit!), és az alapján készült statisztikai adatokat „fújják fel”. És a világban jelenleg ez az elfogadott és működő módszer (és nem, nem tudnék jobbat csinálni – de a pocsék könyveket se csak az írók kritizálhatják!)!
Ja, és ha csak a televíziónézőket vesszük: a legfontosabb nyilván az lenne a csatornáknak, hogy tudják, ki nézi a reklámot! Beleszarhatnak, ha tudják, mikor nézik a legtöbben a műsort, ha nem tudják, voltaképpen nem kapcsol-e mindenki a házi softpornóra (ami jó esetben nincs újravágva) a reklám alatt…?
Ez a valóság, emberek. A legszélesebb körben alkalmazott, jelenleg legprofibb módszerek nem is arról beszélnek, amiről beszélniük kellene – és ha arról beszélnek, akkor sem pontosak, sőt, lehetséges, hogy teljesen hamisak!
Nézzünk csak meg pár statisztikai adatot közvetlen közelünkből, egész pontosan rólatok, e szerénytelen és pofátlan blog olvasóiról.
Avagy mindent tudok…
Íme hát - különösebb kommentár nélkül - a Négy Elmebeteg Kördiagram.
Erre jó a statisztika, semmi másra! Röhögtetésre!
Kimiccól