"Jani vagyok, huszonhét éves... Szeretem a virágokat és a szőrös muffot."

"Lilla vagyok, negyvenhat. Szeretek baszni és szekszuális (sic!) képeket mutogatni magamról."

Janinak nagyon tetszik Lilla adatlapja. Végül is szereti az idősebb nőket.
Megbeszélnek egy randevút.

Másnap este Jani ott áll a körtéri McDonald's előtt kezében egy szottyadt margarétával, bal zsebében egy alig használt Durex hiperszupersíkosízes óvszerrel. Várja álmai Lilláját.

A sarkon hirtelen befordul egy idős bácsi, szottyadt arccal és nagy bottal. Szó szerint: a szerencsétlen a bal lábára sántít. Enyhén hunyorog a tűző napfénytől, és elégedetten cuppog.

Hirtelen ráveti magát Janira, "Lilla vagyok, édesem!" - felkiáltással.

Remélem, legalább egy kuncogást kiváltottam fenti cinikus szösszenetemmel. Gyorsan lépjünk is tovább.
A társkereső oldalak BAROMSÁGOK! Ki az isten találta ki őket?! (Rendben, az egy zseni volt és bizonyára rohadt sokat kasszírozott vele)
A legnagyobb probléma az, hogy rohadtul átverik vele a naiv átlagembert. Ezen a helyen leginkább alkalmi/kevésbé alkalmi szexpartnereket lehet szerválni, mint valódi társat. Ezzel bizonyára nem mondtam újat a józan gondolkodású embereknek - hiszen a normálisan szocializálódott, lelkileg, szellemileg és testileg is egészséges emberek nem a cybertér mélységeiben próbálnak meg párt keresni maguknak, hanem a való világban.

A naiv lelkű átlagemberek ráadásul ontják a pénzt ezekbe az oldalakba. Ha jól tudom, emelt díjas sms-ért kiraknak a főoldalra vagy valahogy máshogyan kiemelnek. Nem, soha nem voltam fenn ilyen oldalon (nem szorulok rá), csak vannak ismerőseim, akik ebben keresték a megváltást. Rendre csalódtak.
Volt valaha valaki, aki itt találta meg álmai párját?