A jelenleg felnövekvő generáció nem tartalmaz Petőfiket. A jelenleg feltörekvő generáció legnagyobb része – és itt szögezzük le, „a jövő értelmisége” címkével ellátott gyerekekről beszélek, nem a lepukkantabb gimnáziumok közepes osztályzatú tanulóiról – nem alakít ki önálló véleményt, csupán azt szajkózza, amit otthon és környezetében hall.
Ez visszás. A technika és a lehetőségek az Internetre szíjazott, egyébként értelmesnek nevezhető fiatalok számára egy információs aranybányát jelenthet – gondoljunk a videótárakra, videómegosztókra, a blogokra, a hírportálokra… még, te jó ég, semleges információkat is lehet találni! Kérem szépen, biztosan egyszerűbb azt szajkózni, amit otthon hallunk. Azt azonban elvárnám, hogy ismerjük fel azt, ha valamiről nem tudunk objektíven véleményt alkotni.
Korábbi foglalkozásom kapcsán sok fiatalt ismerhettem meg, sokakkal tartom a kapcsolatot. Bár lehet, hogy csak én becsültem, becsülöm túl ifjú barátaim, abban bíztam, hogy megalapoznak egy önálló véleményt. Ennek alapja az lenne, hogy nem egy médiumból tájékozódnak és nem tekintik szentírásnak a rokonság álláspontját. Higgyétek el nekem, nem kicsit hallatszik a negyvenhat éves ős-MSZP-s, megkeseredett asszonyság hangja a tizenhat éves srác szavaiból.
Nem arról beszélek, hogy az értelmes/potenciálisan értelmiségi fiatalok elkezdjék magukat politológusnak képezni, sőt, még csak azt sem, hogy tájékozódjanak. Csupán arra lenne igényem, hogy rálátásuk legyen arra, hogy mire nem látnak rá. Hogy tudják, mi az, amiről nincs önálló véleményük, hogy tudják, mik azok a témák, ahol csupán más szavait szajkózzák. Mint bizonyára sokan rájöttetek, főleg a Fidesz megítélésére gondolok itt.
Nem vagyok jobboldali érzelmiségű, csak pontosan látom, mire elég tizenhat-tizenhét év. A Fideszt megítélni, pláne mint kormányzó pártot, lehetetlen objektívan megítélni ebben a korban. 1998 és 2002 között a fent említett fiatalok öt és tízéves kor között voltak, s nem tudok elképzelni olyan gyereket, aki ezt az időszakot az aktuálpolitika tanulmányozásával tölti. Nincs is ezzel baj, de innentől kezdve óhatatlanul az lesz az álláspontjuk, mint szüleiké. Ezzel sincs baj, csak ezt fel kell ismerni.
A poszt ihletője az alábbi megjegyzés volt: „A Fidesznek nincs programja”.
Adok pár másodpercet a beemelésre, mert ez a mondat egy értelmiségi stand-up főpoénja lehetne. Hogy gondolhatja bárki azt, hogy egy kormánypártnak nincs programja?
A politikusok alapjáraton nem sátáni fajzatok, akik az országuk tönkretételére törekszenek. Nem, bár teletömik a zsebüket, az a céljuk, hogy hazájuknak jobban menjen. Olyan nincs, hogy valaki nyolc évig hőbörög ötlet nélkül, majd beül a bársonyszékbe lopni. Azt se feledjük, hogy erre a lehetőségre (alkotmánymódosításra esélyes, totális hatalomra, kétharmados kormányzásra) Orbán a rendszerváltás óta vár. A rendszerváltásból is kivette részét. Nem értem, hogy gondolhatja bárki, hogy program nélkül ennyit protestált volna. A tény, hogy a – Süveges Gergő megfogalmazásával élve – lanyha kampányban nem kényszerült rá, hogy beszéljen programjáról, semmit sem jelent. A gondolat önmagában is abszurd. Rossz ilyet hallani egy értelmes fiataltól.
Bár bejegyzésem gerince mégiscsak az, hogy a Fideszt lehet a fent leírt körülmények közt leírni legkevésbé, mint pártot (később még egy példát fogok hozni), nem akarom, hogy egyoldalú legyen a poszt: a Jobbikról szokták mondani, hogy majd biztos mindenben a Fideszt fogja követni, vagy épp ellenkezőleg, Orbán diktatúrát fog csinálni. Utóbbit nem csak kamaszoktól lehet hallani, nem is térek most ki rá, csak annyit róla, hogy a nemzetközi helyzet Virág elvtárs szavaival élve felfokozódna, mégpedig túlzottan is, ha Magyarország hirtelen megunná a demokratikus berendezkedést (érthetőbben: vannak bizonyos nemzetközi regulációk). Az LMP = SZDSZ című marhaságot már megtárgyaltuk. Ezt is eleget hallom.
A Fideszre visszakanyarodva, a kivonulások általam is undorítónak talált ténye is félreismert. Nem egyszer hallottam ugyanis azt, hogy a Fidesz mindig kivonult. Namármost, erről tudjuk, hogy… nos, nem igaz. A Fidesz nem vonult ki a Medgyessy-kormány alatt, nem vonult ki 1998 előtt, satöbbi. Azt nem vitatjuk, hogy a Fidesz nem volt túl konstruktív mint ellenzéki párt 2002 után. De nem mindig vonult ki. A tizenhat éves lurkók meg csak ne higgyék azt, hogy bármit is tudnak a ’98 előtti politikáról. Arról még én sem vagyok túl informált, nem foglalkoztam ezzel akkoriban. Lényeg a lényeg: ha csak szüleid érzelmi alapú, ámde már racionalizált politikai állásfoglalását tudod szajkózni, tények ismerete és ellenőrzése nélkül, inkább ne beszélj a politikáról, ifjú barátom.
Kontrasztképp adott egy olvasott srác, régi ismerős. Nemrég panaszkodott nekem, hogy egy hónapja nem olvasott el egy könyvet sem (még mindig nála pihen a Sorstalanság-példányom), mert napi három órát szán az aktuálpolitika tanulmányozására. Lehet, hogy a Marsról jött, de szavamat adom, létezik ilyen is. A magyar politika „mocskos, de érdekes”, hogy leegyszerűsítsem álláspontját. A fentiek ismeretében ugye már meg sem lepődünk azon, hogy a választások után csak annyit mondott: „Fogalmam sincs, mi következhet most” és leült megnézni Orbán nemzetközi sajtótájékoztatóját?
Kimiccól