Az emberek hülyék

Ma volt szerencsém ráakadni erre a kis szösszenetre: bojkottáljuk az Avatart, mert nincsenek benne homoszexuális szereplők.

Korábban már kifejtettem, hogy miért is kellene hagyni a melegeket nyugodtan éldegélni, de az ilyen és ehhez hasonló bejelentések miatt részben revideálni kényszerülök álláspontomat.

 

Bár ez a blog akár hoax is lehet, a tény sajnos adott: a melegek közösségi érzéke olyannyira túlfejlődött, hogy ha egy meleg közzéteszi a véleményét, azt kivetíti az összes melegre. Sosem halljuk Robert J. Smith, mellesleg buzi véleményét bármilyen témában, helyette úgy állítják be, mintha az összes meleg ugyanazt állítaná.

Hasonló a helyzet a melegfelvonulással és az egyéb, „egyenjogúságért” küzdő cucmákkal. Mert ugye a cél az elfogadás és az elfogadtatás. Kérdem én, miért kell akkor kitűnni a tömegből és – már elnézést – hülyét csinálni magunkból az átlagember szemében?

Talán a „hülye melegek” külön kasztot érdemelnek. Ezek a nevetséges követelésekkel előrukkoló médiakurvák, akik öt perc figyelemért sokkal többet tennének, mint egy egész életen át tartó elfogadásért. Felmerül a kérdés, az ilyenek miért teszik azt, amit?
Azt hiszem, sokkal kevesebb az elvakult rasszista, mint hinnénk – s mindemellett sokkal kevesebb a „hülye meleg” is, mint hinnénk. Csupán ezek azok, akik hangosak.

És ez a két csoport az, ami miatt a jelenleg fennálló kép a melegekkel való viszonyunkról szükségképpen hamis: én szeretnék hinni abban, hogy csak azért tűnik az emberiség intoleránsnak, mert ez a társadalmi rész a leghangosabb. Mindemellett – és ez sokkal fontosabb – remélem azt is, hogy a médiakurva-melegek száma is alacsony.

Én szeretnék az elfogadás híve lenni.

De a hülyéket gyűlölöm.