Jó, naiv vagyok. Talán nem Amerikát kell kineveznem a kulturális és társadalmi fejlődés melegágyának. De ha nem Uncle Samet, akkor kit?

Azt az Angliát, ahol majdnem bevezették az orwelli államot és már-már a miénkkel megegyező szinten undorító politikai machinációk és köznapi pénzlenyúlás megy?

Melyik ország most a kultúra fellegvára?

Melyik lesz az az ország, ami végre felfogja, hogy a biológiai alapú másságot elítélni nem szabad? A jellemalapú rasszizmust teljes mellszélességgel támogatnám, de ezt? Miért a buzik azok, akikre rámászunk? Miért nem azok, akik finganak az éttermekben és nem bírják megszabályozni a gyerekeiket? Miért azokat cseszegetjük, akik egyszerűen csak lehetőséget akarnak az együttélésre, bármilyen formában?

Ha a világ eljutott oda, hogy egy félkezű, ha elég tehetséges, futballozhat a La Ligában, miért olyan nagy dolog a homoszexualitás?

„…a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak örökbe gyereket és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben”, olvasom, és hüledezem. Mert miért?

Mert a gyereknek a lelke? Meg izé? Meg nyakatekert fejlődés?

Az a gyerek hogy fejlődik, akit vernek a szülei? Miért nem kasztráljuk a szadista férfiakat, a családi erőszak elkövetőit? Miért nem kasztráljuk azokat a szülőket, akik elválnak, ezzel akár tönkretéve a gyerek életét? Miért nem kasztráljuk a rossz tanárokat, akik nyilvánvalóan nem tudnak bánni a gyerekekkel, és tönkreteszik őket?

Nem vagyok meleg. Nem vagyok sem félkezű, sem szadista. Normális, huszonhat éves fiatalember vagyok, egy szókimondó bloggal.

Rossz embereket gáncsolunk és akadályozunk.

Hagyjuk a melegeket hűsölni. Süljenek a közutálat forró kályhalapján a sikkasztók, a gyilkosok, a szadisták, a bullyk és a zsarnokok, a hülyék és a faszkalapok, a köcsögök és a csalók, a tolvajok és ingyenélők, a paraziták és a rohadékok!

Itt az ideje a tisztánlátásnak.